Méta – a magyar baseball

A méta egy magyar labdajáték, amely még a régi várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg az iskolák, kollégiumok diáksága játszotta városon majd később falun is elterjedt. Tekintettel, hogy a játék eredete több évszázadra nyúlik vissza, az idő folyamán ennek szabályai változtak és több változata is elterjedt, mint például a várméta, körméta és futóméta.

A vármétát két, tíz-tizenöt főből álló csapat játssza ütővel és labdával. Egy mérkőzés általában két húszperces körből áll, melyek között a csapatok szerepet és helyet cserélnek.

A csapatok megjelenésével a játék már majdnem kezdődhet is, csakhogy előbb el kell dönteni, hogy ki milyen szerepben kezd, amit általában a bírók döntenek el, érme feldobásával.

Az ütőjátékos kiválasztja a feldobót, elüti a labdát majd választ: - ha az ütés jól sikerült, akkor az ütőt letéve körbefutja a várak vonalát úgy, hogy azokat kézzel megérinti, majd visszaérkezik a métavonal mögé. - ha az ütés nem sikerült jól, de elütötte a labdát, akkor várnia kell a következő lehetőségre. Ám ha el sem találta vagy meg sem próbálta elütni a labdát, akkor kérhet még két dobást, ám ezek után mindenképp átadja helyét.

Eközben az elkapók megpróbálják a labdát mihamarabb visszajuttatni a feldobóhoz, aki azt visszakapva és a métavonalra téve „ÁLLJ! ”-t kiált. Ekkor a játék megáll, míg a bíró tisztázza a futók helyzetét. 
Az „ÁLLJ!” Elhangzásakor, ha valamelyik futójátékos nem az elkapók térfelén valamelyik várban tartózkodott, börtönbe kerül!

Tehát ütés után a következő ütőjátékos áll a métavonalhoz, és ez így megy tovább, míg le nem telik az idő vagy éppenséggel el nem „fogynak” az ütőjátékosok.

Filep Attila