Thursday, May 15, 2014

Sporttörténet: Dr. Kamuti Jenő és a magyar vívás


Kamuti Jenő 1937. szeptember 17-én született Budapesten. Foglalkozását tekintve vívó, orvos és sportvezető is egyaránt, aki az 50-es években a Lokomotív és a Budapesti Vasutas Sportklub vívója volt, tőr és párbajtőr kategóriában.  Az 50-es, 60-as, illetve 70-es években 160szor volt a magyar válogatott tagja. 1957-ben Párizsban világbajnoki címet nyert tőrcsapatban.  Közel 16 év alatt, azaz 1960-76 között öt olimpiát nyert, illetve ugyanebben az időben 1963-ban orvosi diplomát is szerzett, ezután pedig 67-ben sebész szakorvosi vizsgát tett.  Közel 10 év elteltével, 1977-ben az UNESCO Fair Play díjjal jutalmazta munkájáért. 1989-1998 között a Magyar Vívó Szövetség elnöke volt, majd 92-96 között a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) főtitkára.  1996-ban fordulóponthoz ért, ugyanis az Európai Vívó Szövetség elnöke. 2013 óta a FIE örökös tiszteletbeli tagja.

A vívás

A sport az ókorba vezethető vissza, amikor is a gladiátorok vívó küzdelmek révén mérték fel erejüket. Végleges mai formája a reneszánsz korban, a 16. század végén alakul ki az itáliai Bologna városban, de akkor még harcművészetként gyakorolták. A sportszerű vívást gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós tette népszerűvé a 19. században Magyarország területén. 1825-ben alakul meg Pesten a magyar Vívó Intézmény, s közel egyidejűleg Kolozsváron is. 1894. május 20-án megalakult az első Vívó Akadémia, majd 95-ben megszervezték az első országos vívó versenyt, ennek következtében pedig 96 óta szerepel az olimpiai sportágak között is.
A vívás szaknyelvét tekintve igen egyszerű,ugyanis három főbb kifejezése van, ezek pedig: a küzdőtér ami pást, a mérkőzés ami az asszó, és a találat ami nem más mint a tus. Formáját tekintve négyféle vívást különböztetnek meg, amelyek közül a legnépszerűbb a kardívás, ugyanakkor ez a leglátványosabb is.
Ennek a sportnak kihagyhatatlan része az etikett. A vívás hagyományosan lovagias sport, ezért az illem egy elengedhetetlen része. A vívók, amikor felmennek a pástra, fölemelt fegyverrel tisztelegnek az ellenfélnek, s ugyanakkor a zsűrinek és a közönségnek egyaránt. Miután a párbaj véget ért kezet fognak egymással, így megköszönve a küzdelmet. Ennek elmulasztása súlyos vétséget jelent, amiért a kizárhatják akár a játékost a versenyből.
                                                                                                                      
                                                                                                                                     Járay Zsanett 


No comments:

Post a Comment